A cookie-k elfogadásával hozzájárul releváns tartalmak megjelenítéséhez. Adatait harmadik fél részére semmilyen célból nem szolgáltatjuk ki!

Van amire nem lehet felkészülni!

Van amire nem lehet felkészülni!

Esküszöm nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, mégis megtettem... Egy rövid történet üzleti kapcsolatokról, a takarító vállalkozók hétköznapjairól, viszontagságairól egy porszívó körül. Avagy hogyan ne csináljunk teljesen hülyét magunkból.

A történet szálai a múltban erednek, mert ezzel a partnerrel nagyon régóta dolgozunk együtt. Túléltünk gazdasági hullámvölgyeket, munkaerő krízist, politikai uszításokat, koronavírus járványt és majdnem egy porszívó miatt romlott meg a kapcsolatunk. Persze nem konkrétan a berendezés vert éket közénk, inkább a körülötte kialakult komikus helyzet volt a feszültség forrása. Múlt évben megjelent a piacon egy új szállodai kompakt porszívó, a Viper DSU12. Ez alacsony zajszintjével, jó szívóteljesítményével, teljes felszereltségével és természetesen az akciós árával jelenleg a legjobb ajánlat a piacon. Na ebből a porszívóból adtunk el három darabot a kedves partnerünknek, aki két hét elteltével magából kikelve, hívott telefonon, hogy az az ilyen meg olyan és egyéb cifra jelzőkkel aposztrofált porszívóinkat kenjük a hajunkra, mert Ő bizony most beül a kocsiba és visszahozza. Adjak helyette olyat ami szív is, mert ez bizony nagyon harmatos. Három méteres kérdőjelek jelentek meg a fejem felett a telefonmonológja alatt, se köpni, se nyelni nem tudtam. Elköszönés gyanánt annyit bírtam kinyögni: gyere! Húsz perc múlva autóhang, fékcsikorgás, gumiszag, ajtó kivágódik, ember bevágódik. 
-Itt vagyok! Elvettem a takarítónőtől, úgyhogy gyorsan adj valamit helyette, mert dolgozna tovább!
-Azért dugjuk már be, mert kíváncsi vagyok mit csinál?
Bekapcsoltam, erőlködik a motor, szívóhang semmi. 
-Na, na ugye megmondtam!? -mondta mintegy önigazolásul.
Felpattintom a zárófüleket, leemelem a motort az alvázról, ami normál esetben a porzsáknak ad helyet és nem hittem a szememnek. Ami ott a szemünk elé tárult arra nem lehet felkészülni. Két hét kemény munkájával porral és kosszal teleszívták a porszívó porzsákterét úgy, hogy az abban gyárilag elhelyezett egy darab porzsákot nem csatlakoztatták a szívócső bemenethez, de még a tartozék felszívófejeket tartalmazó zacskót sem vették ki belőle. Gyakorlatilag a biztonsági extraként szolgáló motorvédő szűrő fogta fel a port, ezzel szabva gátat a kiáramló pornak. Ez volt az a pillanat, amikor kedves, eddig a pontig arrogáns emberünk olyan kicsivé zsugorodott, hogy kifért volna az ajtó alatt. Fülemben a fanfárok a győzelem indulóját harsogták, és ezzel együtt egy nagy követ is hallottam legördülni a szívemről. Felsóhajtottam, felé fordultam, a szemébe néztem.
-Ez nem garanciális probléma. Segíthetek még valamiben? -mondtam utóbb átgondolva kissé talán fölényesen. Kitakarítottam, összeszereltem, beindítottam és a porszívó egy hurikán erejével szívott. A motorszűrőnek köszönhető, hogy maradandó meghibásodás nem történt. A kedves partner a kötelező illemről nem feledkezett meg, udvariasan elköszönt, de egy felesleges szó nélkül megsemmisülve szállt be az autójába, majd ezt követően fél évig nem láttuk. Mi volt ez? Ki hibázott? A válasz egyértelmű, de a helyzet akkor is nagyon kellemetlen. Egy kis hanyagság az elején, amikor kiadja a porszívót az alkalmazottnak és nem rágja a szájába, vagy nem veszi a fáradtságot, hogy maga üzemelje be, aztán már csak sodródik az eseményekkel. A fellépése persze lehet jellemhiba, de hát senki sem tökéletes! Miért nem jött aztán? Ciki volt neki, inkább máshol vásárolt. Persze azóta visszatért és már csak nevetünk a történteken. A porszívók azóta is dolgoznak, pedig a személyzet azóta többször lecserélődött. 

Tartalomhoz tartozó címkék: Porszívó